Az elmúlt egy hét megszaporodó sajtómegjelenései kapcsán szükségesnek látom, hogy a valós és tényszerű tájékoztatás érdekében első kézből értesüljenek mindazok, akiket foglalkoztat a téma, hogy mi is az igazság abban a bizonyos “facebookos csalás”-ként emlegett ügyben. (Miért most? Mert most kaptam meg bizonyos emberek felhatalmazását a dolgohoz.)

Szomorúan tapasztaltam ugyanis, hogy a különféle sajtóorgánumok és az abban megszólaló kollégák – vérmérsékletük szerint – az eset megismerése óta “osztják nekem az észt”, sőt a legkülönfélébb jótanácsokkal próbálnak ellátni az élet “valós veszélyeire” felkészítendő – mint például, hogy nincs is Mikulás, ha eddig nem tudtam volna -, miközben elsikkad a lényeg, hogy miről is szól ez az ügy valójában. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy a legtöbb orgánumnak csak egy hangzatos cím kell, de az igazság teljesen érdektelen számára, miközben engem, a munkámban és a civil életemben is mindig ez foglalkoztatott.

Lehet, hogy most kiábrándítom az intrikusokat, de én is viszonylag nyitott szemmel járok a világban és látom, hogy az emberi elme leleményességének sajnos nincs határa, ha mások átveréséről van szó. Hallom és látom a károsultak hosszú sorát, akik jóhiszeműen bukták el összekuporgatott pénzüket különféle pilótajátékok meggyőző ügynökeinek közbenjárására. Nem lehet nem észre venni a szaporodó bűncselekményeket, amelyeket álrendőrők követnek el, és magam is naponta kapok elektronikus levélszemetet, amelyben például etiópiai kisgyereket kellene megmentenem “minimális” dollárszázak átutalásával, vagy amerikai zöldkártyát nyerhetnék lottón, ha nem sajnálnék rákölteni egy, a világűrből is jól látható készpénzösszeget, és sorolhatnám.
Tovább a teljes bejegyzéshez »