Karácsony – 2013
2013.12.26 | Csisztu Zsuzsa

Ez az első karácsonyunk négy fős családként. Nagyon készültem rá és nagyon vártam… És igen, valóban nagyobb szervezést és gondosabb előkészületeket igényelt, hogy két gyerek mellett oldjuk meg a zökkenőmentes faállítást, díszítést, lakásdekorálást, sütés-főzést, az ajándékok angyalszárnyon való idereptetését és minden egyebet… Na, és persze a nagyobbik fiúnk, Krisztián még az óvodából hazahozott napi száz zsebkendőnyi, pusztító erejű náthájának elszeparálását a kisebbiktől, Adriántól. Mondjam? Vagy már kitalálták, hogy mitől csillogott a Kicsi szeme Szenteste a Karácsonyfát áhítattal bámulva? Persze, hogy a láztól! De, nyilván így van rendjén, hogy a Szenteste vacsora hal és hússütése és az ajándékbontogatások közepette, a fényképsorozatok ellövése és a fülönpörgés mellett, mindenképpen orrszívó-porszívozzunk, lázat mérjünk és csillapítsunk… És amikor telehassal, a  feltépett és szétszakított színes csomagolópapírok bezsákolása után, letelepedve a kanapéra azt látom, hogy a két “nagyfiú”,  Norbert és Krisztián elmélyülten válogatják az alkatrészeket a legújabb játékrepülő összeszereléshez, és amikor azt érzem, hogy a kicsi Adrián elnehezülő, végre lázmentes kis teste lassan megnyugszik a vállamon és álomba szenderül, akkor tudom, hogy igen, EZT AKARTUK. Látod Anyukám? Látod Apukám, Odaföntről? Családdá értünk, és boldogok vagyunk…

MINDENKINEK meghitt, áldott és  boldog ünnepeket, egészségben teljes, szeretben és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk:

A Csisztu-Ketskés család

 

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.

Csupa Öröm az ÉLET!
2013.03.08 | Csisztu Zsuzsa

Megérkezett! Itt van, szuszog, babillatú, és egy kis csoda. Ő Adrián Mihály, második fiúgyermekünk, aki néhány nappal ezelőtt jött erre a világra és most itt van, hogy még boldogabbá tegye a kis családunkat.

Hogy lényegesek-e az adatok? Nem tudom igazán. Persze van jelentősége, főleg egészségügyileg, hogy mekkora, milyen súlyú, mikor kezd enni és mennyit, de  a szülőknek mi más is lehetne fontosabb, minthogy egészséges és jelenleg persze, hogy a legszebb újszülött a világon. Mi más is lehetne! :-)

Nagyon köszönjük mindazt a mennyiségű gratulációt és jókívánságot, ami eddig élért hozzánk, tényleg nagyszerű, ha ennyien osztoznak az ember örömében, mert ez is olyan dolog, hogy nem fogy el, ha sokan osztosznak rajta, inkább hatványozódik.

Hogy vannak-e olyanok, akik egy ilyen boldog pillanatban is képesek csavarni egyet a dolgon és kihozni valami negatívumot egy gyermek születéséből?! Hát, persze, hogy vannak! Akad, aki még meglepődik ezen? Én biztosan nem, hogy például a Bors című bulvárlap mai ( március 8.) számában a férjemet, mint a megszületett gyermekét letagadó apát mutatják be, de ha ez mind nem volna elég, még az is szóba kerül, hogyha a hollywood-i hírességek dollármilliókért adták el gyermekük fotóját valamelyik lapnak, akkor nekünk vajon mennyi pénzért érte meg nem válaszolni arra a zaklató kérdésre, hogy mikor születik meg a második gyermekünk. Elárulom: az a nyugalom, amivel a férjem távoltartotta a különféle bulvárlapok lesifotósait és tolakodó újságíróit a Klinikától, ahol szültem, MINDEN PÉNZT MEGÉRT. Mert egy ilyen pillanat valóban magánügy, hiszen intim, egyedi és megismételhetetlen, tehát mindenkinek szíve-joga eldönteni, milyen módon őrzi meg az intimitást és a nyugalmat a családja számára. Az pedig, ha az ember vállal bizonyos elkötelezettséget bizonyos partnerek felé, mert a közös, például JÓTÉKONY CÉL egyezik az elveivel, megintcsak lehet  magánügy. Mert ezek a célok sem állnak tőlünk távol. Mi már csak egy ilyen család vagyunk…

És nagyon boldogok, minden próbálkozás ellenére…

 

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.

Készülődünk a családbővítésre…
2013.03.01 | Csisztu Zsuzsa

Pontosabban a bővítésért már elkövettük, amit lehetett, :-) , már csak a bővülésre várunk…

Izgalmas kilenc hónap van mögöttem és csak hálát adhatok a sorsnak, az égieknek és a drága családomnak, hogy segítségemre voltak a mostani zökkenőmentes babavárásban. Jó, persze, az eleje kicsit nehezebben telt, mint korábban,  a hajnali ébredéseket és a korareggeli tévéműsorokat talán kicsit szabotálta a fiatalúr, de amúgy, egy panasz szavam nem lehet erre az időszakra.

Krisztián fiam is készülődik, most még nagy szája, mert csak elbeszélésekből ismeri a gyereksírást, de ha lesz egy csepp szerencsénk, akkor ahogy Ő, talán a második sem lesz nagyon sírós…

De ne szaladjunk ennyire előre, nyögni igazából én tudnék, főleg ha a derékfájásomra gondolok, de ki mer velem vitatkozni, hogy ez a “legszebb”, “legédesebb” fájdalmak egyike…

Már a többit is nagyon várom…, majd jelentkezem…:-)

 

 

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.


2012.12.25 | Csisztu Zsuzsa

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.

Köszönjük Krisztián! Hittünk Benned és nem csalódtunk!
2012.08.06 | Csisztu Zsuzsa

A legnagyobb versenyzői erényeket tette taníthatóvá az egész világ számára vasárnap délután Berki Krisztián!

Istenem, honnan jutott idáig ez a fiú?! Fiú? Komoly, daliás férfiember!!!

Na, majd azt is mindjárt elmesélem… De, azt szokták mondani, hogy egy világraszóló diadalt látva a tévében az ember évekkel, évtizedekkel később is emlékezni tud, hogy hol volt, mit csinált éppen abban a pillanatban, amikor libabőrősen zakatolt át rajta valami semmihez sem hasonlítható boldogságbomba. Bevallom, tényleg nem így képzeltem a londoni lólengésdöntőt – a saját szemszögemből – vagyis nem úgy vizionáltam a dolgot, hogy szűk családi körben a férjemmel és a Berki által csak a “kis Druszámnak” becézett kis Krisztiánnal, a fiammal sikoltozzuk végig a gyakorlatot, lendülünk, rándulunk együtt a magyar szereplőkkel elemről-elemre. Igen, amikor az embernek módjában áll egy világbajnoki ezüst után két aranyérmet is élőben tolmácsolni a magyar tévénézőknek – ahogy ez az elmúlt három évben történt a DIGI Sport képernyőjén –, akkor él benne a remény, hogy ott lehet, közel lehet majd ahhoz a fiatalemberhez, akinek egész pályafutását végigkísérhette, az első komolyabb Európa-bajnoki győzelem óta mostanáig.

És itt jött a felismerés! Az izgalom, a csúcsteljesítmény átélése miatti öröm és az extázis a cím elnyerésekor, nem távolságfüggő! Ugyanazok a hatások futattak át rajtam itt Zuglóban, mint eddig bármelyik Berki győzelmet látva. Talán azért, mert tanúja lehettem az eddig vezető göröngyös és óriási kitartást igénylő útnak: láthattam, hogy miként küzdött a mindennapi edzéslehetőségért Krisztián akkor, amikor már Európa-bajnokként, de itthon sajnos ismeretlen tehetségként egy asztalosműhelyben keresett jövedelemkiegészítést, hogy vidékről edzésre járhasson. Láttam a végtelen csalódását, amikor világbajnoki ezüstérmesként négy évvel ezelőtt egy minősíthetetlenül rossz kvalifikációs szabály miatt nem lehetett ott a pekingi olimpián. Amikor együtt veséztük ki a pekingi lólengés döntő rontásokkal teli gyakorlatait és együtt állapítottuk meg, hogy egy közepes gyakorlattal is érmes lehetett volna.

S amikor három évvel ezelőtt ugyanitt, Londonban – milyen a világ? –, a Világbajnokságon úgy lett ismét ezüstérmes, hogy a tornászvilág egyöntetűen neki adta volna a világbajnoki aranyérmet, de megint egy kínait látott jobbnak a zsűri, volt bizony egy mélypont. Azonban Kovács István, Krisztián mestere  – közel két évtizede  – igazán tudta mivel kell motiválnia tanítványát. Egyszerűen annyit mondott, hogyha ennél is jobbnak kell lenniük, akkor majd mindent megtesznek, hogy ennél is jobbak legyenek. És mintha ez lenne a világ legegyszerűbb receptje, megoldották.

Jött Rotterdam, és jött az első világbajnoki arany, ahol Borkai húsz évvel korábban lett ugyanígy világelső – azt még a versenyzői árokból nézhettem végig –, majd jött Tokió, a kvalifikációt jelentő VB, ahol szintén a világ tetejére jutott a mi fiúnk tavaly. Az igazi bravúr azonban mégsem ez volt talán, hanem az, hogy az ismételten igen furcsára sikerült kvalifikciós szabály miatti kötelezettségnek, vagyis a másik két szeren megszerzendő minimum átlagnak is – álmatlan éjszakák és véget nem érő fohászok kíséretében –, szintén sikerült megfelelnie.

Na, és ezek után jött az igazi prés. Az a nyomás, ami a londoni kvalifikáció megszerzése óta folyamatosan, egyre nagyobb erővel és kíméletlenül nehezedett rá. Szerintem, egy kezemen meg tudnám számolni hány ilyen tornászt ismerek ma a világ élmezőnyében, aki képes ennek elviselésére. Bár Krisztián mindig is kötélidegzettel, parádés versenyzői erényekkel, mesterien kontrollált pulzussal és bámulatos önbizalommal bírt, azért mindez neki is sok lehetett. Legalábis a selejtezőre. Őszintén, a mai forgatókönyv ismeretében szinte örülök, hogy nem sikerült jól a selejtezőbéli gyakorlata, mert kiderült, hogy bizony Ő is emberből van. Túl kellett jutni a londoni eszmélésen, rá kellett ébredni arra, hogy mi a tét, és kellett a hosszúnak tűnő, de nagyon hasznos egy hét, ami a selejtező és a döntő között várakoztatta a résztvevőket.

Berki Krisztián ma úgy állt oda ötödikként szólítva a szerhez, mint akit szétszedtek és összeraktak az elmúlt egy hétben. Más volt az arcán, más villant a szemében és másként rugaszkodott neki gyakorlatának. Ahogy elkezdte a világ legszebb Thomas-os figuráival egyszerűen elindult a flow…, most ez kívánkozott ide, mert valami olyan folyama és selymes simogatása volt ennek a gyakorlatnak, amit csak Ő tud a világon. Profi módjára tudta, hogy gyakorlata legnehezebb verziójára lesz szüksége hogy megnehezítse a brit vetélytárs, Smith dolgát. De nem csupán a nehézség, hanem főként a szépség, amibe kapaszkodnia kellett. És Krisztián hömpölygött, úszott a ló fölött, és mint valami kihegyezett ceruza fordult be a leugráshoz, hogy amíg ő le, addig eddzője a levegőbe föl ugorjon az utolsó, befejező mozdulat láttán.

Ne foglalkozzunk most azzal, hogy mi és ki jött még ezután, hiszen csak Louis Smith-re koncentráltunk, aki becsületére legyen mondva, hatalmas gyakorlatot csinált. Egyetlen dolgot tett másként, mint tervezte: az orosz kört nem a kápák között, hanem a bőrön csinálta végig, amivel 0,1-del kevesebb pontból indították a gyakorlatát, mint amire egyébként képes. Na, ezt azért köszönjük szépen, Kedves Louis! Köszönjük, hiszen így csupán egy tizeddel volt több a kiindulója, mit Berkié, a kiviteli pontszáma, pedig épp szintén egy tizeddel kevesebb, mint a mi bajnokunké. S ez éppen azt jelentette, ami – kivételesen  -nagyon helyesen úgy szabályozza az értékelést, hogy holtverseny esetén a tornasport szépségét hivatott hangsúlyozni a szebben dolgozó versenyző javára.. Na, és ki a világon legszebben lovazó magyar? Ki a lólengéstechnika szépségversenyének győztese? Ki az aki, alkalomról-alkalomra el tud minket és világot bűvölni egy, hangsúlyozom, esztétikai sportágban, a véget nem érő hosszú lábaival és a senkihez sem hasonlítható könnyedségével?

BERKI Krisztián olimpiai bajnok!!!!

Bravó Krisz, nagyon köszönjük, varázslatos volt!

U.I.: Amit még nagyon köszönünk, s akinek legalább ennyire hálásak vagyunk az a másik magyar döntős, Hidvégi Vid. Vid csodálatosan szerepelt a selejtezőkben és nagy biztonságérzetet adott nekünk azzal, hogy Krisztián gyengélkedése esetén Ő, maga is képes éremesélyes pozícióban tornászni. A döntőbe jutásával valójában minden elképzet és remélt vágyát véghezvitte, a többi jutalomjáték volt. Éppen ezért nagyon sajnáltam, hogy ez a rendkívül kedves és helyes fiú, aki parádés összetett tornász, miközben a világ legjobb lovasainak elit táborában is állandó bérelt helye van, a mai napon nem a legjobb formáját fogta ki és szokásával ellentétben sajnos leesett a szerről a döntő során. Így, Vid végül a nyolcadik helyen zárt, aminél többre hivatott, de bizton állíthatom, hogy mesterével, Laufer Bélával együtt, látatlanban aláírták volna egy éve ilyenkor az olimpiai döntőt. Mi is gratulálunk ehhez! Bravó Fiúk, ez tényleg jó mulatság, férfimunka volt!

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.

A tollam megbicsaklott, a hangom elcsuklott…
2012.08.02 | Csisztu Zsuzsa

Eredetileg egy japán fiatalemberről, egy történelmet író tornászkiválóságról, Ucsimura Kohei-ról szerettem volna blogot írni mai egyéni összetett győzelme után. És meg is érdemli ez a mindössze 23 esztendős fiatalember, hogy teljesítményét a legnagyobb elismerés hangján magasztaljam az egekig, mert a londoni olimpia férfi tornász egyéni összetett döntőjében ismét bebizonyította, hogy aligha született hozzá hasonló képességű versenyző nem csupán ebben, de az előző évszádban sem. A DIGI Sport tavalyi, tokiói élő közvetítéséből már akkor kiderült, hogy elbírja a nyomást, képes a legfeszítettebb idegi helyzetben is tökéleteset alkotni és hibátlan gyakorlattal örvendeztetni meg a hazai közönségén messze túlmutató, világméretű rajongótáborát, köztük engem is. Akkor, a harmadik egymást követő világbajnokságon, 2009-et, 2010-et követően 2011-ben is elfoglalta a tornasport abszolút királyinak tekintett trónját, és megszerezte a férfiaknál hat kiváló gyakorlat összetett teljesítményéből összeadódó egyéni összetett címet.

Kattintson ide, és olvassa el a teljes bejegyzést »

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.

Vajákoltam, bejött!
2012.07.29 | Csisztu Zsuzsa

Ma életemben először igazán elengedtem magam és olyan dolgokra vetemedtem, ami egy “hivatásos” kibicnél is kiverné a biztosítékot: keresztbe rakott mutató és középső ujjakkal folyamatosan vajákoltam, szugeráltam és szemmel vertem, mi több, még csak nem is szégyelltem magam miatta.

Kattintson ide, és olvassa el a teljes bejegyzést »

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.

Az olimpiai rajt előtt egy sóhajjal…
2012.07.27 | Csisztu Zsuzsa

Nagyon szeretem ezt a felfokozott időszakot. Az olimpiai rajt előtti nyüzsgés semmihez sem hasonlítható érzéseket ébreszt bennem, s jelenleg ugyan csak a fantáziámra támaszkodhatom, de szerencsére éppen elég valós élmény és olimpiai helyszíni tapasztalat van mögöttem, hogy elmondhassam mit is élhet át nagyjából az szerencsés, aki most Londonban várja a hivatalos nyitányt. Barcelona, Atlanta, Sidney vagy Athén – csak, hogy a nyári olimpiákat említsem -, ahol újságíróként volt szerencsém belecsöppenni a helyszíni hangulatba persze mind-mind más, az országra, a városra jellemző hangulatot tartogatott, bőven akadtak azonban közös vonások. Ilyenkor még mindenki tele van várakozással, még türelmesebb, még nincs benne egy-egy sorsdöntő vereség miatti ellenérzés mondjuk más nemzetekkel, versenyzőkkel szemben. Túláradó az optimizmus, és az ember könnyebben ereszt el egy mosolyt mondjuk egy furcsa öltözetű, elszánt szurkolói csoport láttán, mint az olimpia második felében, amikor a kialvatlanságtól a humorérzéke is apadóban lesz.

Kattintson ide, és olvassa el a teljes bejegyzést »

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.

A 100. Vendégjátékos
2012.04.03 | Csisztu Zsuzsa

Az idén húsz esztendeje tartó televíziós pályafutásom talán egyik legtartalmasabb és legmegtisztelőbb munkája a 100. epizódjához érkező Vendégjátékos. A DIGI Sport saját gyártású, és saját ötlet alapján készülő heti interjú műsorában a sport és a művészvilág legkiemelkedőbb hazai személyiségeivel beszélgethetek, és büszke vagyok arra, hogy az elmúlt közel két évben több tucat olimpiai-, világ- és Európa-bajnoknak, valamint a művészvilág Kossuth-díjasainak és egyéb szakmai elismerésekben részesülő kíválóságainak beszélgető partnere lehettem.

Kattintson ide, és olvassa el a teljes bejegyzést »

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.

Tisztelt Olvasó!
2011.10.12 | Csisztu Zsuzsa

Az elmúlt egy hét megszaporodó sajtómegjelenései kapcsán szükségesnek látom, hogy a valós és tényszerű tájékoztatás érdekében első kézből értesüljenek mindazok, akiket foglalkoztat a téma, hogy mi is az igazság abban a bizonyos “facebookos csalás”-ként emlegett ügyben. (Miért most? Mert most kaptam meg bizonyos emberek felhatalmazását a dolgohoz.)

Szomorúan tapasztaltam ugyanis, hogy a különféle sajtóorgánumok és az abban megszólaló kollégák – vérmérsékletük szerint – az eset megismerése óta “osztják nekem az észt”, sőt a legkülönfélébb jótanácsokkal próbálnak ellátni az élet “valós veszélyeire” felkészítendő – mint például, hogy nincs is Mikulás, ha eddig nem tudtam volna -, miközben elsikkad a lényeg, hogy miről is szól ez az ügy valójában. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy a legtöbb orgánumnak csak egy hangzatos cím kell, de az igazság teljesen érdektelen számára, miközben engem, a munkámban és a civil életemben is mindig ez foglalkoztatott.

Kattintson ide, és olvassa el a teljes bejegyzést »

Ha tetszett, vagy érdekesnek találja, ossza meg ismerőseivel.
Partnereim